Magyar hitnek és magyar reménynek
Hírmondói, jőjjetek le Délnek,
Hol virággal vár rátok Szeged,
Hol Dankónak dalai zokognak
S szőke Tiszán mélázó haboknak
Muzsikája hí benneteket!
Hozzátok el a magyar szegénység
Drága kincsét, a jóság, a szépség
És igazság áldott dalait.
Hadd szóljon a boldog csillagokba
Magasztosan sírva és ujjongva
Magyar Isten trónjához a hit!
Csokonai verse a reményhez,
Petőfi száz dala, a bús, édes,
Mind, amit csak ezer év terem,
Bokrétája legyen ünnepünknek,
Halljon meg már a világ bennünket,
Zengjen a dal győzedelmesen!
Magyar hitnek és magyar reménynek
Legyen lelke, szárnya ma az ének
S kirepítő ős fészke Szeged,
Tiszapartról szálljon Dunapartra,
Marospartra, kelettől nyugatra,
A jövőbe a víg üzenet:
Magyarok, az éjszaka virrad már,
Borús égen új hajnal hasad már,
Nem leszünk mi már soká rabok!
Ó, de addig bús emlékezetnek
S jó reménynek pásztortüze mellett
Vigyázzatok és daloljatok!