Skip to content
1883–1937

A költő

Gyula Juhász

Öreg kolostorok mély árnyán kispapok Tömjénes bánata: én testvéred vagyok. Ifjú rebelliók friss barikádjain A megváltó igék: nekem rokonaim.

Mélységes pusztaság éjén a meztelen Jegenyék zokogó panasza egy velem. Haragvó óceán dereglye-élein A bolygó Elm tüzek tűnő testvéreim.

Az én fohászomat kongatja a harang S honvágyamat viszik a vándor madarak. S melyeknek fénye már halott űrből ragyog, Rokonaim a rég kiégett csillagok.

Múltak, jövők között állok epedve én, Heraldikus talány a Mérleg közepén.

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
A költő · Gyula Juhász · Poetry Cove