Ballag a csorda már az út porában,
A kondás kürtje álmodozva búg
S a csorda végén baktat egymagában
Egy nagy, fekete bika, mint a bú.
A többiek mind egy csapatba mennek
És vidoran néznek egymásra ők,
Egyik-másik szerelmesen epedve
Már összebúvik és vágyódva bőg.
A kertekben a hervadt napraforgó
Nyugatra csügged és az égi bolygó
Fáradt szemével vörösen hunyorgat.
A nagy, fekete bika elmaradva
Oly árván néz a tűnő, tompa napba
S a fázó nyárfák baljósan susognak.