Elhunyt csillag, letűnt csillag,
a vak égre jőjj fel!
Ütöm a cimbalmot,
verem a cimbalmot
haragos erővel!
Hiába a kérés,
hiába a nóta?
Sötét van az égen,
sötét lesz az égen?
– ezután?...
– azóta?...
Tengerbe hullt az én szívem gyöngye,
tenger fölött felhő –
szellő, ne fújj! –
Ködöt eloszlatni,
vizet kiszárítni
szélvihar is gyönge!
...Nem igaz, hogy nálunk
csak szomorú, könnyes nóta járja!
Vígat muzsikáljunk!
Elhunyt csillag, letünt csillag,
többet úgyse jő fel! – –
Töröm a cimbalmot,
rugom a cimbalmot
haragos erővel!