El-elgondolom: be szép is úgy ketten
s most jaj be milyen egyedül maradtam –
vesztett dalaim újrahívom halkan
s néha keresem: hova, hova tettem?
Rá kell akadni! – (aranyos gitárom
húrját különben akár összetépném) – –
s Álomországok selyempuha rétjén
virágok kelyhét kutatva kitárom.
...Valaki elment, vizen és hajón át,
s csak most eszmélek utána evezve:
csomagja is volt; elvitte a nótát!
Nem utazott, csak elnézett fölöttem,
Olyan közel van, s mégis olyan messze
és sírva állok künn a téli ködben.