Elköltözött, ami enyém volt,
pislogó mécsben nincs derü –
Most vagyonom a Csend, a Bánat
és egy elkopott hegedü.
Olyan ritkán szól, s olyan néma
mindhárom édes, bús barát,
de mégis, mégis csak kitartunk
sok tikkadt éjjen, s napon át.
...Mikor pazarlón szép az éjjel
akkor nagy néha vigadunk,
de vigadásunk is olyan csak:
épp amilyenek mi vagyunk:
Lebocsátjuk a sűrű függönyt
muzsika zendül idebent,
s a szürke szívbe szikra szökken
és bong a Bánat, cseng a Csend.