Fakó papíron reszkető írás,
Kuszált sorokban komor betűszázad,
Legyen tebenned elzokogva,
Ami szívemet megkínozta,
Az a sok néma bánat!
Fakó papíron reszkető írás,
Repüljél át a végtelen világon;
Aki elolvas csendben, halkan,
Annak csupán az én fájdalmam
És semmi más ne fájjon!
De ha találsz egy csöndes kis szobát
S anyám lapozgat, simogatva, titkon,
Kezdj el kacagni... meg ne tudja,
Hogy a fiának mennyi búja,
Egyedül Ő ne sírjon!