Imádságos lélekkel
jaj, kevés ember van ma!
Az én szivem most biztató,
hegyi, sugárzó, tiszta tó,
tenger-szemű Szent Anna.
Jaj, kevés ember van ma,
aki szépeket gondol:
nagy lármás napok estelén,
hadd írjak bongó verset én
a fehér galambokról!
Olyan fehér a szárnyuk
olyan fehér a csókjuk,
milyenre csak ég könnye mos
és nem fehér a papíros
ha írni vágyom róluk.
Liliom-kelyhű álom,
Szűz Szent-Lélek varázsa!
Igézetes-szép mindahány,
mint vasárnapi kisleány,
ha megy az áldozásra.
Tán mindegyikök sóhaj,
messze valaki álma...
Kis galambházból jöttek el,
hogy legyen itt egy röpke jel
fehér valóra válva.
A szembelevő házon
tipegnek, búgnak halkan –
Jaj, vigyázzatok emberek,
még sóhajtani sem merek,
hogy nehogy megzavarjam!...
Imádságos lélekkel
ember alig is van ma!
Az én szívem most biztató,
sugárzó, hegyi, tiszta tó,
szép, tükröző Szent Anna...
Most zengnek muzsikámon
halkan hárfázó hangok:
kiüldözik a dúc-falak
Szent Anna tóba hulljanak
a hófehér galambok!...