Vasárnap este csak én köhögök
az országúton s a kivert kutyák.
Nagykésőn ma újra holdtölte lett!
Azt ugatják meg a kivert kutyák.
Lerázok most magamról minden terhet
s azzal maradok csak, ami örök.
Sápadt, ijjesztő köre van a holdnak
s a kiaszott kukoricás zörög.
Olyan jó a hideg szélben reszketni
októberi estén, meztelenül
s minden, minden szóval könnyebbnek lenni,
amíg a sápadt békesség terül.
Rongyos szívem buzogva buborékol
s búg, mint egy messzi, elnyújtott tülök...
Mire az utolsó szót is lerázom
felrepülök, felrepülök...