Nap-csóktól égő homokos partok közt
csobog a víz –
– A gondolatom tovavisz.
Távolabb sötét tölgyfa koszorú...
– Lelkem egyszerre
víg és szomorú...
Körülívelnek sötétkék hegyek
– Lábam a kőben meg-megbotlik,
lassan megyek.
Miért előttem annyi gát?
– két kis szamár megy
és húz egy taligát.
A tespedt órák lomha sulya
vállamon hever, –
– Ha ketten viszik, könnyebb a teher:
így volt az mindig: embernek szamárnak!
– Kicsike, olyan egyedül vagyok,
Kicsike, – várlak!