Vak, akinek megnyílt a szeme
Milyen csodálatos!
Milyen szívesen robog a világ,
s keringenek a csillagmilliárdok,
milyen szívesen lüktet a mi vérünk
milyen színes, ha megyünk, sírunk, kérünk –
milyen csodásan látja az újságot
sötét világ kis kóbor szelleme,
ma rábukkantam a való világra:
a fényre, a szépre,
a lángra, a képre,
a vágyra, a szóra,
a röpke hajóra,
a csókra, a hírre,
a káprázatos tavasz-igazságra,
a színre, a színre, a színre!
S a nagy csodáknak tágas fénykörébe
le kén’ borulni –
s kacagni, sírni,
táncolni, égni, imádkozni kéne!
Vagy himnuszt zengeni
s elhinni, amit eddig el nem hittem:
Áldott, áldott, ami csudálatos,
s csudálatos a Minden!