Vágyom nagytermű, titkos lovagvárra,
szívemben fehér, jázminos oltárra –
vágyom, vágyom, könnyezve vágyom
egészségesebb, tavaszibb világra.
Pajzán gyermekként futni valamerre.
Esténként lázzal felszakítani
zárt szirmok selymét,
virágok kelyhét,
s úgy térni haza virágporosan –
Vágyom a szerelemre.
Vágyom árnyékos, szép, igazi kertre,
hol rám esőznek hószirmú barackfák.
Vágyom boldogok téli tűzhelyére,
ahol felbuzog minden szívek vére,
ahol senki sem baráttalan árva.
Vágyom erősek szikla-szent hitére, –
vágyom a Miatyánkra!
Mindenre vágyom, ami kincs.
Mindenre vágyom, ami nincs.