Skip to content
1907–1938

Utolsó vacsora

Jenő Dsida

Kezében megtörik az ostya. Az arca ólomszürke már. (Szétzilált ágyán Mária töpreng: Merre jár, jaj, merre jár?)

Judás éjsötét szemébe kapzsi vágyak karvalya ül ki. (Mária sóhajt csöndesen; Fájdalmas áldás Jézust szülni.)

– Bizony mondom, az Atyához megyek, mielőtt a Vigasztalót hoznám – (Mária susogva fohászkodik: Vezéreld haza hozzám!)

Fáklyások lopóznak a hegyre, az olajfák furcsán összesuhognak... (Mária egyedül sírdogál: Mi lesz holnap?)

Hirtelen búgó szélvihar hördül, a Cedron morajlón felrian – (Mária belesikolt az éjbe: Meghal, meghal a fiam!)

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Utolsó vacsora · Jenő Dsida · Poetry Cove