Még most is üres a levélpapír,
álmatlan éjek nem írták tele –
Érzem, ha egyszer szépen teleírva
elszállna,
az én lelkem is elmenne vele.
Kezemet valami... mintha megragadná...
éjféli órán: mire, mire jó?...
A hiábavalóság sötét Óceánján
ilyenkor
szegény lelkem csak hányódó hajó.
Teleírt papír nem, nem kísért
holdfényes, néma, jövő-romokon...
Nyugodt, jó szívvel imádkozom este,
lefekszem,
– és álmodom, hogy álmodni jogom.