Különös volt:
nem is aludtam tán egészen.
Különös volt,
s mindenre nagyon jól emlékszem.
Elémbe állt a Szépség
és nagyon szép volt,
elémbe állt a Jóság
és nagyon jó volt
és mind a kettőt vezette a Május.
Elémbe álltak sorba
és meghajoltak,
mögöttük régről-ismerős
holtak is voltak,
és vontatottan énekelni kezdtek.
Először bús zsolozsmát
azután himnuszt,
aztán fejemre fontak
zöldet és mirtuszt
és tizennyolc évem furcsán ünnepelték.
Akkor ébredtem – – –
– feketén villogott az éjjel
s az ablakon besóhajtó szél
virágillatot lehelt széjjel
s távolról, mintha zsolozsmáztak volna...