Csörög, zörög, kacag
a patak,
habokat visz –
a halak
surranva siklanak,
ha zizeg a víz,
s bukfencet hány a kövek élén.
Hahaha! Huj!
Rohanok a hegyen lefelé
mellemre csap
fekete fenyők szúrós levele,
megsüt a nap
és megpofoz a szél.
Istenem! Istenem!
Visíthat, ujjonghat mind, aki él!
Ma minden csoda, minden új!
minden régi rosszat elfelejtőn
gurulok a selyem-ölű lejtőn –
Trallalla, trallalla!
Kicsi gyermek,
gurulok és kiabálok,
hogy a hegyormok visszhangot vernek:
Ma minden csuda, minden új,
Hop, hop, hop... hujujuj!
Csapongó kedvet semmi se palástol
jobbra, balra dőlnek a hegyek
a kacagástól.
Csörög, zörög, kacag
a patak,
örök szerelem
habokat visz –
a halak
surranva siklanak
ha zizeg a víz
és csókot hánynak a partra nekem.