Skip to content
1907–1938

Új imádság

Jenő Dsida

Nézd én Uram, a lázas világnak Hörgő mellében vonagló kín dúl – Csontkezü Halál végigsimítja, S torzzá meredten oszlásnak indul.

Kezedtől emelt roppant nagy égbolt Hiába lövell szent, ölelő fényt: Sóhajtoz a föld a hideg űrben November esti zord temetőként.

Sötét ravatal, lobogó gyertya... Hajdan édenkert, mily árva, mily bús! Könyörülj rajtunk, gyere mihozzánk; Életet osztó, irgalmas Krisztus!

Rád néz a halott üveges szemmel, Érintésedet epedve várja – Életre vár, mint temetett Lázár, Naimi ifju, Jairusz lánya...

Gyere hát Krisztus! Könyörülj rajtunk! Nagy, erős hangon mondd ki igédet: A megfagyott vér pezsdüljön újra! Haljon a Halál, éljen az Élet!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Új imádság · Jenő Dsida · Poetry Cove