Egyszer hűvös lett –
Felhők hidegednek homlokomra.
Olyan lesz a vers, mint az anya oktató, szelid szava,
mint a férfiak gondterhes elmélkedése.
A ficánkoló bárányok elcsöndesedtek,
elaludtak a sárga gyepen.
A pásztorfiúcska ijedten látja,
hogy célok után fut a föld, melyen áll.
A csillageső megszűnt.
Megkomolyodtak a csillagok.
Érzem az érést,
a megrakott törzset,
a komoly és nehéz gyümölcsöket.
Tudom az ösvényt is:
bízd rám magad és én hallgatagon vezetlek.