Tóparton ülök. Itt az alkonyat:
Bíborló fényt a felhők fodra tör,
Halk sóhajtás sem zizzenti a nádat,
S hallgat az álmos, lomha víztükör.
Tóparton ülök. Iszonyú a csend!
Ilyen a hinduk Nirvánája tán...
...Eltévedt kezem kavicsokkal játszik,
S a vízbe dobja mind, egymásután.
Nagyokat loccsan. Megtöri a tükröt.
Fájón, vonaglón ezer gyűrű kél;
Egymást követve szanaszét kigyódznak...
Mi vonja őket? Merre van a cél?...
Talán nekem is ilyen tó a lelkem –
És alvó álmok vizével tele – –,
S fehér ruhában partján ül az Élet
És kavicsokat hajigál bele – –
Vágy-gyűrük kelnek – siklanak előre –
Csábítón int nekik a Szép, s a Jó –
Hullnak, hullnak a színes kövecsek
És vonaglik és hullámzik a tó – ...
..Egyszer azután kifárad az Élet,
Álomra hajtja fejét szótlanul, – –
A sok törtető gyűrű szerteszéled
S a Végtelenben halkan elsímúl...