Tengerész-testvér! – már szürkül az ég,
hideg hullámhegy tornyosul magasba,
sikolt a szél, rohan az ár...
Most vihar készül, tengerrengető!
hajó-fordító, mélybe-temető!
Tengerész-testvér, fogd a kezemet!
Hullám hullámra dübörögve csattan,
repül a hajó, mint a vészmadár,
merül a hajó, mint a halott buvár
recseg és ropog minden eresztéke,
és bömböl a nagy, sivár végtelenség:
most én vagyok az úr!
Meghalt, meghalt a béke!
Testvérem, nézd: az elemek
szűkölnek, fáznak, vonítanak a kíntól –
testvérem, nézd, a bősz erő
játékszer lett a nagy ostor alatt!
De mi ne bújjunk félelemben össze,
ne dermedjen meg sokat-merő vérünk
Valamit érünk
és feszült innal vonjuk a vitorlát
és verő szívvel mentsük a hajót!