Testvér!
Sétált a hold a régi útban,
s én ezüstfejű fák mentében
csöndes imákat félve súgtam.
Majd lankadón,
egy mohos törzsnek vetettem a hátam
és életemet magam előtt láttam.
És megértettem mindent, mindent:
mire vagyok én, mire mások –
és zenéltek a hallgatások
és táncoltak a titkok.
Testvér!
Most nem csodálom, hogy a világ így megy.
Most megüthetsz, vagy megcsókolhatsz:
igazán mindegy.