Skip to content
1907–1938

Tavaszi ujjongás

Jenő Dsida

Tarka virágnak Illata kábít, – Édes a méz mit Kelyhe kinál;

Lebben a lepke, Röppen a méh – Sok kicsi vándor Kedvese ajkán

Csókra talál. Nincs ma halál, Él ma a földön Mit csak az Isten

Élni teremtett, – Harsog a himnusz, Hangos a táj! – Semmi se fáj,

Minden örömre, Tűzlobogásra Szítja a lelket... Újra születtünk

Zöld lobogóval Lepkefogóval Táncra megint! Csókot a földnek,

Csókot a fának, Csókot a rügynek, Mert a hatalmas Égi Jövendő

Hírnöke mind! Hallga, mi szépen Csendül a nóta, Csörtet a csermely,

Csattan a csók! Messze az erdő Lombjai közt a Nyár keze int! –

Hirdeti minden, Hirdetem én is: Itt a tavasz!

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Tavaszi ujjongás · Jenő Dsida · Poetry Cove