Színarany porban hempereg
piros ködben, lilaszín gőzben,
szárnyáról friss harmat pereg, –
s nem mondja: élek
nem mondja: győztem
csak él, csak él, csak él!
Mint átaltetsző kék sziromlevél:
Matt, sűrű, vad bozótból
víg május szárnyán fellebegve,
csapong és tombol,
s ujjal mutatják mindenütt:
tavaszi lepke.
Imádkozom: éltesd, jó Isten,
füröszd sugárban, ezer jóban!
Mert az egész világ szerelme,
újjáéledő tavasz-lelke,
minden, de minden benne van
ebben az egy kék pillangóban!