Skip to content
1907–1938

Tavaszi borongás

Jenő Dsida

Így dalol az ősz. Hegyormon állok, Komoran nézek le a tájra, Hol most játszik az élet álma,

Mert én vagyok az ősz. Az Isten így akarta: Legyen árnyéka minden fénynek, Legyen sírása minden nevetésnek

És hamis hang is Keveredjék a tiszta dalba! Az Isten így akarta. Látod: én vagyok minden árnyék!

Hallod: én vagyok minden zokogás, Minden panasz! Hallod: így dalol a tavasz! És hallod: így dalolok én!

Nincsen öröm, mit el nem rontok A föld kerekén: Mindenben ott az én várásom, Az ősz várása

Mert a Halál mindent legyőz, Ami csak él: Hegyormon állok. Komoran nézek le a tájra,

Hol most játszik az élet álma Mert én vagyok az Ősz! És a nyomomban itt les már a Tél...

Cookies on Poetry Cove

We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.
Tavaszi borongás · Jenő Dsida · Poetry Cove