Hófehér felhő úszik az égen,
Szél csókolja a friss rügyeket,
Hófehér lányka sétál a réten,
Ibolyacsokrot szed, kötöget.
Lassan hömpölygve jő a folyóvíz
Megtörik a fény tükre felett, –
Kérdi a lányka: vajjon mi jót visz?
Hoz-e őneki üzenetet?
Ezer pompázó pillangó röppen,
Virág-csók mindre vár valahol, –
Szalad a lányka utánok körben,
S zengő madárral versenyt dalol.
Rózsás remények himnusza harsan,
Bimbófakadás mindenfelé –
A lányka szíve megnyílik lassan
S álom-pillangók szállnak belé.
Üdvözlégy tavasz, gyönyörű élet,
Aranyifjúság, tűz, égi sugár!
– Igy ujjong – csupa öröm van véled,
Kedveseim, ibolya vár!...
...Mint ráncos arcú öreg anyóka,
Egykor tán éppen erre halad
S itt szedi össze, gyűjti csomóba
Emlékeit, a tar galyakat...