Nem mondom, hogy fáj a szívem
Hogy tépi a bánat
Hogy éjjenként forró könnyek
Öntözik párnámat.
Én elrejtett fájdalmamat
Ne ismerje senki!...
A szívem is csak titokban
Fog majd megrepedni.
Nem fért meg már a szívemben
Jókedvem kis galambja
Kinyitottam szűk börtönét
Kirepült a szabadba.
Utolérte, összetépte
Az ölyvmadár, a bánat...
Kis galambom, régi kedvem
Sírhatok már utánad!
Van egy szál virágom,
Valakitől kaptam, –
Megcsókolom tízszer, százszor,
Megcsókolom valahányszor
Nézem egymagamban.
Van egy szál virágom
Sötét imakönyvben
Nagyon fáj a szívem érte
S fakó színű levelére
Rácseppen a könnyem.
... Volt egy hervadozó
Álom a szívemben,
S mikor nézem a virágot,
Ezt siratom, ezt az álmot,
Amit elvesztettem.