Úgy képzelem, hogy a szívem
Egy furcsa gépezet:
Ereje nem a gőz,
Ereje nem a villany;
Helyökre új erő: a nóta lép.
Ez hajtja, űzi nappal, éjjel:
Legyen lázasan lüktető! –
Egy-egy bánatos, szürke dal
Útat lel néha börtönéből
És napvilágra jő.
És tovaröppen. És a szív
Halkabb lesz akkor egy kicsit...
...Ha elrezgett a végső nóta,
Leszáll a Béke
S puha kezével mindent elsimít:
Nincs többé fájdalom
Kacagás is tovament... –
Szívem felelj, mert nagy a kérdés:
Hány nóta van még odabent?