Széttépett versek!
Papírfoszlányok!
Száz kis darabka Múlt,
Mit fel nem támaszt a Jövő!
Nézlek, nézlek benneteket...
Szemembe könny szivárog,
Nagy, fényes, forró könnycsepp
És olyan nagyon szomorú vagyok...
Jaj, siratom a gyilkosságot.
Tán jogotok lett volna élni!
Hisz élni édes, élni jó! – – –
Iszonyú önvád:
Én vagyok én, a kegyetlen bíró!
Jaj, siratom a gyilkosságot.
Oh, ha mégegyszer összerakhatnálak
Benneteket,
Lelkemnek mozaikos templomán
Ti sok kihullott, összezúzott ablak!
Már vége, késő! – – –
Széttépett versek,
Kicsi halottaim,
Titeket már csak sirathatlak!