Pusztuljon el hát a valóság!
Aludjon el hát minden hős hit!
Gyulladjon ki a fény a bálon.
Mindennél több egy gyermek-álom:
gyertek, gyerekek,
játsszunk szembekötősdit!
(Úgy imádkozom néha magamért:
Kis fiú, jó fiú!
Tisztán-látással meg ne verd őt,
én Istenem;
hadd, ne lássa meg a fától az erdőt!
Haragos lánggal ha világok égnek,
tudjon örülni minden sziporkának,
– tudjon örülni minden kicsiségnek!)
Kössétek be a szememet.
Kicsi leány, mehetsz jobbra,
én megyek balra. –
Puha szép kezedet
vajon, vajon még megtalálom?
Itt csörög a dió,
amott a mogyoró,
–: emitt meg sír valami álom...
Így van jól, gyerekek.
Játsszunk szembekötősdit!