Gyönyörű volt:
Énvelem jött a Szomorúság
és Teveled a Hold.
A magány néha nagyon éget –
Neked az új Hold susogott
szelíd meséket.
Én alig mentem.
Könnyetcsordító halk szavakkal
a Szomorúság tartott engem.
Az éjnek peremén
láttalak akkor – szembe jöttünk –
Egymásra néztünk: Te, meg én.
Titkok gitárja
drága ütemű muzsikáját
selymesen, puhán mind kitárta.
Gyönyörű volt:
S megértőn, lassan tovalebbent
a Szomorúság, meg a Hold...