Hív a kicsi ház, csalogat a cél,
szánkózó éltem
eljövendő éke:
hol szívemre hull meleg virágillat,
selyemfüggöny és szerelem és béke.
Hív a kicsi ház, csalogat a cél
s bár száz akadály
ellenemre lázad,
futok, törtetek, siklatok előre,
mert el akarom érni azt a házat!
Hív a kicsi ház, csalogat a cél
vad lovaimat
korbácsolva hajtom
s néha elém áll egy fagyos kacajú,
előérzetes, sötét arcú fantom:
Földrengésrázta, kietlen romok –
Csend-halál-varjak, –
kerítésszilánk – hó – ...
Az út mentén egy ásítozó árok
halott ember és összetörött szánkó!