Ne hidd, hogy nem szeretlek,
Ne hidd, hogy elfeledlek,
Azt nem bírom soha!
Fehér márvány a lelkem
S neved törölhetetlen
Betűkkel van vésve be oda!
Ne hidd, mert messze járok
Hogy utánad nem vágyok!
Csak Te vagy lelkemé –
Arcod mindenhol rám les;
S mint titokzatos mágnes,
Úgy húz egyre önmaga felé.
Ne hidd, hogy csókod nélkül
Valaha összebékül
Szívem a vággyal s nem tépi a bánat, –
Csak azt hidd, hogy szeretlek,
Csak azt hidd, hogy imádlak
S én, számkivetett, árva Romeo,
Nemsokára meghalok utánad!...