Szakadatlanul zsong a napfény.
Olyan csönd van, hogy nem lehet
leírni, nem ijedt csend, nem szakadék,
csak visszafojtott lehellet.
Minden szó után szünetet tartasz,
pontot teszel. Valami eltörött.
Bizonytalan, szelíd a hangod,
mintha más beszélne a hátad mögött.
Lábadozó vagy. Hunyt pillájú
királylány, mesebeli hajadon...
S a tömött lombok zöld árnyéka
furcsán reszket a hajadon.