Mint lassú őszi madarak,
húztak a percek el felettünk
s ócska albumot nézegettünk.
A Mont-Blanc nagy gigászi árnya
a víz tükrében is havas, mély,
s csodákkal várt egy genfí kastély.
Végig is jártuk a sok szobát,
melyet a fantázia ácsolt:
cukrot kerestünk, vagy kalácsot.
Alkonyatkor bizsergő szélben
libegett lelkünk lenge fodra;
felsétáltunk a bástyafokra
és átöleltünk mindent, mindent,
mi visszaverte örök arcunk
s csak akkor mienk, mikor alszunk.
Végére járt az ócska album
s utolsóra, mint könnyes álom,
elmerültünk a Lac-Lemanon.