Szelíd hárfával siratlak, halványszinü rózsa, pasztell-fényü színes ablak, finom, gyenge rózsa,
gyenge, lengő és esengő, hold ezüstje mossa, ezüst-zengő csöppnyi csengő, édes kicsi rózsa!
Halál harmatát ki itta, lenge, szűzi, drága, fehérarcu kármelíta, zsenge rózsa ága,
keskeny ajkad égi csókra nyílott, tiszta mátka, szép erények rózsacsokra, rózsaszinü ága.
Máris mentél, alig jöttél, így vagyon megírva, fájó illatot köhögtél, sárga rózsa szirma,
várt a messzi csillag-oltár, csupa perzsa, szmirna, alig voltál, beleholtál, sárga rózsa szirma.
Liliomon éldegélsz most, rózsa lett a vérted, habfelhőkön mendegélsz most s dalomat nem érted,
pedig lelkem sírna, sírna, vagy röpülne érted – Hull a földre rózsa szirma, amint megigérted.
Mennyi rossz tett, csúnya emlék, én voltam, ki tette, akasztófát érdemelnék s rózsát adsz helyette,
buja voltam és goromba és gőgös felette: nem borulhatsz hát karomba, rózsát adsz helyette.
Arcod édes égi fényt vet, hull a rózsa, hull, hull, kék felhőn vár Vőlegényed, hull a rózsa, hull, hull,
tapsikolnak mind a szentek, hull a rózsa, hull, hull, amint kézenfogva mentek, hull a rózsa, hull, hull.
Áttetsző és lenge kis szent, rózsákat pazarló, kérd meg énhelyettem Istent, hogy ne nézze gyarló
voltomat és hadd mehessek, hol a Hold a sarló, vándortársatok lehessek, rózsákat pazarló.
Szelíd hárfán hadd mulatlak, halványszínű rózsa, Isten házán színes ablak, égszín gyenge rózsa,
zsenge, lengő és esengő, Krisztus csókja mossa, csókkal zengő csöppnyi csengő, édes kicsi rózsa!
Mindörökkön élni, élni adassék meg nékem, lábatoknál üldögélni rózsalevélkéken,
Krisztussal s Veled beszélni fent a tiszta égen, éldegélni, üldögélni rózsalevélkéken.
Angyalsóhaj illatából szirmokat csinálni, csillagházunk ablakából földre ledobálni,
szent szerelem szűzi bokra, egy szobában hálni Veletek és ágyatokra rózsákat dobálni!
Cookies on Poetry Cove