Ezer millió vágyam összehordtam,
de egy közöttük legkülönösebb:
Szeretnék bársony-süveget viselni,
mint szent, keleti, titkos mágusok,
vagy csillagászok ódon középkorban.
Most sokszor fogom rajta magamat,
hogy simogatom szobám asztalát:
– Kicsi jószág vagy, kopott vagy, kerek,
színed ében és jó terajtad írni –
de vaj’ mi van e sok látszat alatt?
Mi van a színek, hangoknak mögötte
és van-e lelke barna zongorámnak?
Érzi-e, hogyha tíz ujjam tüzes
– s gondol-e rám, és mindegy-e neki:
fénylik, vagy a por vastagon befödte?
Mit siratnak a tarlott őszi fák
vajjon meg fogom-e valaha tudni?
Megcsendülnek-e egykor soraimban
mindent-megmagyarázó lényegek,
rejtett értelmek, rejtett muzsikák?
...Barátaim, hős, páncélos vitézek,
megbocsátjátok, ha mágus leszek? – !
aki szelíden, félve kutatom
a mélyebb-látás bársony-süvegét
s húnyt pillán át is nagyon messze nézek...