A pókhálókat nem kell összetépni,
ha harmatcsepp-gyémántos
tavaszi napsugárban
kifeszítve állnak – –
Csak hadd örüljön keresztes szövője,
s nézzen a fényes tündérpalotából,
mint fekete madárszem,
bizakvón előre! –
A pókhálókat nem kell összetépni.
Ha olykor két szem vágyakozva néz rád
s te nem szereted őt,
ne legyen abból ellenedre kész vád
az ő szívének bírája előtt,
legyél iránta csupa, csupa jó,
nevess felé egy életen keresztül
cirógasd meg, ha félve összerezdül,
hogy ne mondhassa:
álomromboló!
A szívem szava szól a te szívedhez,
ha ki megérti könnyes szemmel érti:
ragyogó álmot
tarka pókhálót
nem szabad soha soha összetépni.