Remegő szájjal és lassan
betűztem volt egy régi tiszta könyvből
és ott olvastam:
Az Úristen a teremtés előtt
egy nagy fehér lapot terített
maga elé
s megjelölé
azon a lankát, a mezőt
dombot, folyót és havas hegyeket:
Így tett Isten a teremtés előtt.
Ezen egy kicsit elmerengtem
és az jutott eszembe:
Vajjon Isten az, aki befogat
ítéletes nagy vörös kocsijába
s dörgőn vágtat az emberekkel szembe
s roppant kék ceruzájával
Ő húzza meg a honhatárokat?
Ezen egy kicsit elmerengtem...
Lelkembe zajgott szép, halotti tor...
És ezalatt az ősi fóliánsot
lassan, szitálva, belepte a por.