Tisztelt Hallgatóság! Férfiak és hölgyek, Akik egy estét a mi körünkben töltnek! Előadásunkról, – kérem engedjék meg, Hogy egy pár rövid szót előre meséljek!
...Messze Zsidóország kicsi városkája, Tiszta gyermek-álmok színes netovábbja, Elrepülni hozzá messze-messze honba Kis Jézuskát látni ki ne vágyott volna?
Önöknek is itten mind ez volt a vágya. Mikor lefeküdtek hófehér kis ágyba S homlokukra búcsút jó anyácska csókolt, Názáretbe szállni olyan igen jó volt!
...Jön a kis Jézuska, az aranyos gyermek, Kivel játszadozni csupán a jók mernek; Homlokán istenség glóriája reszket S vállán viszi már a kicsi fakeresztet.
Aztán sorra jönnek: a jó barát, János, S a többiek, kiket összehoz a város Zsidók, rómaiak! Megférnek ők szépen, S a jó Isten rájok mosolyog az égben.
Önök is játszanak árnyékos erdőkön, Hímes csillogású harmatos mezőkön. Bújósdi, cicázás, mind-mind sorra jőnek S ezer édes perce röppen az időnek!
Mikor végre eljő a ragyogó reggel S bíbor palástjában a tüzes nap felkel, Szivök a szép álmot mosolyogva issza – – – ...Oh, ti édes álmok, sohse tértek vissza?!
Kérem most önöket: ne legyen rá gondjuk; Ha vissza nem térnek, visszavarázsoljuk, Mozdulniok sem kell: ide szállnak szálig S ezer nagy bánatuk napsütésre válik.
A mosolyban, melyet két szemük reá vet, Megfürdik Jézuska, megfürdik Názáret – Hófehér angyalkák repkednek felettünk... Ami tőlünk tellett, mi mindent megtettünk,
S habár a játékban egyikünk se mester, Legyen önök közt, ki tapsolni nem restell, – S ami játékunknak szomorú hiánya, Bízzák azt rá, kérem, a fantáziára!
Cookies on Poetry Cove