Sokáig voltam remetéd.
Nyugodt voltam és megelégedett.
Őszi szelekkel zúgott versenyt a dal,
amely neked dalolt dícséretet.
Most elfogott valami nyugtalanság,
ablakból bámulok ki délelőtt,
délután völgybe nézőn üldögélek
fehér faházikóm előtt.
Kedves zsoltárom oly üres,
értelme nincs a sok vén pergamennek.
A dombon lassú, békés pásztorok
ballagnak juhaikkal s tovamennek.
Fenyőtoboz hull és piros levél.
Nyugtalan vagyok. A vágy elfogott.
Este ruhámat tisztogatom
és előveszem a vándorbotot.