Szerkesztő Uram! Erre mifelénk
lassan múlnak a jó öreg napok.
Fellegek húznak csöndesen az égen
s nagy eseményről nem is írhatok.
Valami azért mégis csak adódik,
valami halk, szép és titokzatos:
olvadt jégtáblák résein zuhogva,
muzsikál minden éjjel a Szamos.
Borzongva titkon a fák is megsuhognak,
megmozdul bennük valami örök,
az éjszakában zsong és zeng a föld
s ekét kivánnak duzzadó rögök.
És tegnap éjjel, tegnap éjjel aztán,
– azt hiszem, ezt még eddig meg nem írták –
dalos sereg érkezett Afrikából,
elöntötték az eget a pacsirták.
A szántóvetők zengő buzdítója
dalolt s a szemem álmatlan maradt;
éjjel a tavasz, erő mind felébredt...
Egyéb hírem most nem igen akadt.