Ablakból nézem,
hogy pihézik a hó –
Az utat néhány piros szánka rójja –
Olyan a táj, mint bús Dickens-mesék
könyvből kivágott illusztrációja.
Szobámban meleg félhomály van,
s míg gondolatomat fonom,
a kályha kivetülő fénye
játszik, vibrál a plafonon.
Tágas, nagyöblű, hívogató karszék
karjába dűlök –
Ajkamat a nagy nyugalom
mézédes pora hinti meg. –
Künt hull a hó,
és úgy szeretnék mesét mondani
de magam vagyok:
nincs kinek... –