Az Ősz hercege vagyok én.
Nagyapáim fekete üstöke
nálam szőkére sápadt
és mennydörgős káromkodásuk
csak halkított remény.
Az Ősz hercege vagyok én.
Felhős-borús égszín szememből
őszi eső pereg –
országom furcsa-szép Ködország
s parancsszavamra glédát állnak
a zörgőcsontú őszi levelek.
Pedig valaha mondták rólam,
hogy arany-nyilak hullnak rám a napból,
s szikrázó hősi vértek:
Vitézi régi szép napok
nyarat ígértek.
De most: sugárzó tiszta égbolt
fénytitkát meg nem fejtem soha már
és idegenül csörtet el előttem
a hétmagyaros büszke úr:
a Nyár.