Állig fegyverben őrzöm az ajtót,
nyáron is izzó páncélsisakkal
s éjjeli fáklyával, álmatlanul.
Kísértetek zsonganak
és tőlük is riadozva féltem
a szemnemlátta kincseket.
Megállj, ki vagy? Árnyékom az.
Árnyék, árnyék, ne lopózz a terembe,
könyörgök, ne lopj meg engem!
S jön egy angyal s birkózni kezdünk.
Villámló kése sziszegve szeli
hörgő torkomat.
S a titokzatos terembe belép.
És hideg márványpadlót talál
és csupasz falakat.