Halljátok ím, hogy mi nem történt mára!
Este még hűvös, friss harmattól verten
csillogott minden a csillagsugárban –
Éjjel gyilkosság történt lent a kertben.
Gyilkosság, s ami nagyobb, öngyilkosság.
Mikor éjszaka kisértetek járnak,
önakaratból, fegyver nélkül, szépen
jött halála az öreg szilvafának.
Ága nehéz volt: önmaga termette
gyümölcstől roskadt – mindmegannyi érett.
Leszakadt, letört, s belehalt szegény
és körülötte minden csupa vér lett.
Tompa dörgéssel hördült fel az ég, –
kormos, nagy felhők nagy-komoran úsztak
és elsírta egy csöndes éjji zápor
rekviemét a termő géniusznak.
...Reám gondoló én testvéreim,
történt-e ilyen már felétek, távol? –
Én csak sírtam és imádkoztam reggel,
s verset írtam az öreg szilvafáról.