Annyiféle nézés
Ahányféle ember.
Egyik pillantása
Olyan, mint a tenger,
Ha vihartól reszket;
Sötétzöld, haragos
jéghideg hullámok...
Mikor ilyent látok,
Szinte fázni kezdek.
Másik tekintete
Simogató bársony.
Szelíd sugarában
Boldog az én álmom:
Harmatos hajnalban,
Pacsirta dalával
Lelkem tovaszárnyal
Nesztelenül, halkan...
Harmadik szeméből
Kárhozat tüzének
Forró lángja éget,
S száz láncravert démont,
Száz ördögöt látok,
Mikor belenézek.
Búzavirág színű
Ártatlan szemeddel
Mikor Te nézel rám, –
Mintha imádkoznám.