Odakünn olyan szomorú a föld,
Odakünn olyan kopaszok a fák –
Idebenn hallgat ólmos szürkeség
És kisérteni járnak
Sohasem hallott bús melódiák;
Nagy, sűrű fátyol fedi lelkemet
Szemem lezárva, mintha nem is élnék
És addig tart a vers és nincs tovább.
Cookies on Poetry Cove
We use cookies to remember your language preference and — only with your consent — to learn how Poetry Cove is used. You can change your mind any time.