Megszorítottad tintás kezemet,
mélyen, szomorún néztél a szemembe –
mintha dacolnál a világgal szembe,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Összeszorított fogaim közül
sóhaj susogott, mintha imádkoznám.
– Te csak simultál mind közelebb hozzám,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Füledbe halkan nótát dudolgattam,
két szemed égni és lángolni kezdett,
és úgy néztél, mint mementó-keresztet,
de nem csókoltad meg az ajkamat.
Harsogva tört ki szívemnek dala
s te rám borultál forró kínban égve,
s könnyed patakzott két kezem fejére,
de nem csókoltad meg az ajkamat.