Nem tudjátok ti, mit jelent
ezrekért sírni, fuldokolni
s kiválasztottként böjtöt tartani.
Nem az a fontos, hogy megtanultam-e
háromezer szót franciául
s olvastam-e Baudelaire-t, vagy Maeterlinck-et
eredetiben.
Hanem hogy nem alszom egymásután
hétszáhetvenhét éjszaka.
Ha köszönök nektek az uccán,
ha hajlékotokba belépek,
nem az a fontos, hogy tehetséges
vagyok-e, vagy tehetségtelen,
kedves, vagy utálatos.
Hanem hogy fáj belül
és éget, éget a megzavarosodásig.
Nem az a fontos, hogy könyvet írtam,
hogy ki vagyok, mi vagyok,
hogy tegnap badarságokat beszéltem
egy asszonynak temetőbe menet.
Hanem hogy egyedül vagyok.
És fenn állok, iszonyú magosan
és látok a mélyben égő falvakat
és a házakból üvöltés szakad
s a pokol kénköves füstje csavarodik
a hörgő, kiszikkadt tüdőkre...
És nem tudom őket megváltani!