Ha néha egy dalt papírra vetek,
Elém szállnak a halk kacajú esték,
Mikor szikrázó, szomjas szemeink
Egymást keresték.
Ha néha egy dalt papírra vetek,
Kézen fog a sok búsmeséjű éjjel,
Rólad mesél, ki messze vagy
És könnyesen mosolygok szerteszéjjel.
Ha néha egy dalt papírra vetek
Valami titkon zokogásra nógat
S lelkem kapuját felkoszorúzom
És feltűzöm rá lobogómat.
Ha néha egy dalt papírra vetek,
A Halált látom lopódzni felém
S érzem: ennyivel kevesebb vagyok
S amit leírtam, – már nem az enyém!